Az alábbiakban Stipsicz Bence (Fehérvár AV19 – hátvéd), Szirányi Bence (Fehérvár AV19 – hátvéd) és Benk András (UTE – csatár) néhány gondolatát olvashatjátok az életről, családról, szabadidőről és a JÉSZ-ről. De leginkább a JÉSZ-ről.
Stipsicz Bence
A 20 éves Stipsicz Bence ideje nagy részét hosszú idő óta a jégen tölti. Így érthető, ha szabadidejében a napfényre és a tengerpartra esik a választása. „Szardíniára szeretek járni nyaralni a családommal és a barátnőmmel.” Kedvenc úti céljáról az utazással foglalkozó oldalak csak úgy írnak: varázslatos és egészen különleges szigete a Földközi-tengernek.
Remek ötletnek tartja a JÉSZ-t, „így tényleg fel tudnak lépni a játékosok a saját érdekeik védelmében, illetve szükség esetén akár pozitív, akár negatív visszajelzést is tudunk adni a ligának, szövetségnek.” Hangsúlyozta, a szervezet segítséget nyújthat a játékosoknak, hogy a szerződések körül minden zökkentő mentesen menjen, illetve probléma esetén a szervezet akár jogi úton is segítséget tud nyújtani.
„Amit én fontosnak tartok még, hogy a játékosok támogatást kapjanak abban is, mivel tudnának foglalkozni a profi pályafutásuk után.” A játékosok számára ez egy nagy segítség lehet, „hiszen elég nehéz egy befejezett karrier után rögtön elhelyezkedni.”
Szirányi Bence
Aki látta már Szirányi Bencét valaha egy meccs után valamelyik gyermekével a karján körbe korcsolyázni a pályán, valószínűleg nem lepődik meg rajta, hogy családapaként szabadidejét legszívesebben családi körben tölti. „Szeretem a családommal eltölteni az időt akár a természetben, akár itthon.”
És egy apa hobbija mi is lehetne más: „szeretek barkácsolni, pecázni.”
Véleménye szerint, a JÉSZ tanácsaival segítheti tagjait, támogathatja a játékosok pályafutását, „segíthet, ha gond adódik valamivel.”
„Jó kommunikációs csatorna lehet a játékosok és a szövetség között, ami a jégkorong fejlődését segítheti elő hazánkban.”
Benk András
András nemrég visszatért nevelőegyesületébe, jelenleg az UTE játékosa. „Felnőttben ez a 2. szezonom itt, de gyerek koromban itt kezdtem el jégkorongozni. Volt egy éves kitérőm Svédországba, az utolsó junior évemben, utána 9 évet töltöttem Székesfehérváron az EBEL-csapatban, ahol nagyon sokat fejlődhettem.”
Örök optimista embernek tartja magát, aki a nehéz helyzetekben is igyekszik megtalálni azt a jót, amit követnie kell ahhoz, hogy elérje a célját. „A csapatjáték a mindenem, nagyon szeretek nyerni és ezért mindent meg is teszek. Mindig a csapat az első a pályán.”
A pályán kívüli életéről: „Jelenleg a legfontosabb „hobbim” a családom. Van két pici lányom, akiket imádok és a lehető legtöbb időt velük töltöm. Várom már, hogy elvihessem őket horgászni, mert – ha akad rá időm – azt is nagyon szeretek.”
Régóta várta a JÉSZ megalakulását. „Amióta profiként űzöm ezt a sportot, mindig is hiányoltunk egy ilyen szervezetet a csapattársaimmal. Nagyon örülök, hogy végre létrejött és már nekünk, játékosoknak is van hova fordulnunk, majdhogynem bármilyen problémánkkal. Végre a mi érdekeinket is képviseli valaki azokon a fórumokon, ahol idáig a megkérdezésünk nélkül születtek döntések.”
A JÉSZ munkájának másik fontos célkitűzéséről: „Nagyon tetszik, hogy már utánpótlás korúakra is kihatnak a szervezet törekvései. A következő generációnak már adott lehet az, hogy teljes profi pályafutásuk alatt korrekt szerződésekkel és korrektebb fizetésekkel találkozzanak.”
„Remélem, aki csak teheti, csatlakozik és előbb utóbb minden magyar játékos tagja lesz a szervezetnek.”
